Településünk – Újiráz

 Újiráz a megye déli határa mentén , a Kis Sárrét területén, Debrecentől déli irányban 80 km-re fekszik. Békés megyétől a települést délről szegélyező Sebes-Körös választja el. Az országos főútvonaltól (47-es), Csökmő irányából egy 8 km-es alsóbb rendű úton közelíthető meg, de szilárd burkolatú út vezet Vésztőn keresztül Gyula, Békéscsaba, Komádin át pedig Ártánd-Nagyvárad irányába. A honfoglalás idején szlávok lakhatták a mai település elődjét és annak környékét. A szláv eredetre utal a település neve is, mely töltést, gátat jelent. Iradsi, mint népies faluról a XIII. század elején többször esik említés. A középkori falut 1598-ban pusztította el egy tatár sereg. Helyét ismét birtokba vette a Sebes-Körös, ismét a víz, a nád, a sás uralta 1880-ig, a folyó új medrének kiépítéséig. Iráz puszta maradt 1911-ig, ekkor 100 dohánykertész és földműves települt be. Ők lettek a jelenlegi Újiráz község első lakói. A telepesek Békés, Arad és Csanád megyéből jöttek, és római katolikus vallású magyarok voltak, de volt közöttük békés megyei tót is. Fontos szerepet szánt a nagyváradi káptalan az új katolikus falunak. Ennek bizonyítéka minden év októberének második vasárnapján sorra kerülő búcsú és vásár. Az esemény sok embert, ezreket vonz a faluba. A település katolikus templomának felavatása 1912. november 1-jén került sor. A neoromán stílusú templom 36 méter magas, karcsú tornya a II. világháború folyamán megsérült. Újjáépítésére csak a háború befejezése után kerülhetett sor. A rendszerváltás jelentős fordulatot hozott a falu életében. A mezőgazdaság 1990-es években összeomlott, a falu fő megélhetési forrása megszűnt az itt élőknek. Ennek következménye, hogy azóta közel 300 fővel csökkent a lakosság száma, annak ellenére, hogy ez idő alatt épült ki a teljes út-, gáz-, telefonhálózat. Létesült egy új intézmény, a 36 ágyas bentlakásos gondozási központ. Teljes intézményhálózattal és lakossági szolgáltatással (ost, pénzintézet) rendelkezünk. A világ zajától távol csak a pihenni vágyók hozhatnak új lehetőségeket. Az összközműves ingatlanok árai ugyanis nagyon alacsonyak.

Településünk 2012-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját.

Száz éve már…

Száz éve már, hogy áll a Körös parton e gyár,
mely ontja a füstös szeretetet,
s engem októberben mindig hazavezet.

Hány éve már, hogy a gyermek az úton jár,
hordja, cipeli a terheket,
melyet vállára a múlt tehetett.

Gondolod-e néha a tükörbe nézve a neveket,
kik itt vertek gyökeret?
Irányít-e a szeretet?

Látod-e a házad árnyékában élve, a járdára lépve,
reggel a harmatos cseppeket?
Tudod-e honnan ered?

Kérded-e néha te léha, honnan indultál el?
És hová érkezel?
Mit érzel, amikor vétkezel?

Megszólal-e a hang, vagy a fejedben a harang,
hogy nagyapád szólna-e?
„Jer mán, ülj ide!”

Emlékszel már? Száz éve tán, vagy korábban
sétáltál a mocsárban
tarajos gőtéket keresve.

Most hallgatod nevetve a sztorikat, idézed a focikat,
a Körös hídat, a ligetet,
A csókokat, a szíveket.

Ma látod a régi arcokat, elfeledett barátokat,
a képek hiányosak.
Mi itt vagyunk!

És amíg a gyár áll, a régi ház vár, én itt leszek,
Itt tart a száz év, a szeretet.
Boldogan ünnepelek!

 Papp Csilla , 2012. október 10