Újiráz története

Ott, ahol a Sebes-Kőrös Biharmegyét elhagyni készül, e folyó jobbpartján 100 új házból álló falu emelkedik, de csak 2 év óta. Elődje azonban, amelyről nevét kapta, annál régibb időre tekint vissza. Mikor a magyarok ide bejöttek, a Sebes-Kőrös alsó mentén egy csapat ó-szláv tanyázott s e vidék egyes pontjait még e nép nevezgette el Komádi (=darab)- nak, Zsadánynak, Okány-nak, Csökmőnek stb. Iráz neve is tőle származik és töltést, gátat jelent. E szláv helynevek izgatták Béla király Névtelen jegyzőjének képzeletét annak mesélésére, hogy a Szereptől Szeghalom felé tartó honfoglaló magyarokat a kozároknak, azaz kecskepásztoroknak csúfolt népek megakadályozták a Kőrösön való átkelésben. De bárkik voltak lakosai az irázi területnek a honfoglaláskor, bizonyos, hogy azok két század alatt a magyar nemzetbe beleolvadtak és Iráz falu lakosai az 1214-20. években már magyarok voltak. Nevezetesen 1214-ben itt lakott Hived, a bihari vár udvarbírájának poroszlója, 1215-ben Korocsi fia Váró és 1220-ban Magló. Ezek mind tiszta magyar személynevek. Közülük Várót lopással vádolták és el is ítélték. Maglót ellenben a vád alól felmentették. Egy századdal később Irázról már azt is tudjuk mutatni, hogy Isten dicsőségét hirdető egyháza s abban Istennek szolgáló plébánosa volt. Föl van jegyezve, hogy az 1332-35. években László pap volt az irázi plébános, 1336-37-ben pedig János. A pápai udvar fenntartására kivetett tizedet, évenként 6-6 garast is hűségesen fizették. Ugyanez időtájt megismerjük Iráz első földesurát is: a Zsámboki másként Geregmezei Vér családot. 1330-ban már e család kezében van Szeghalom, Csökmő, Bökény és Iráz falvakból álló uradalom. De a család utolsó tagja, egyébként nagy hatalmas úr, 1397. elején belekeveredett a Zsigmond király ellen szőtt összeesküvésben és földönfutóvá lett. Iráz Szeghalommal együtt a király kezére jutott. De nem sokáig maradt ott. Volt Zsigmond idejébe hazánk déli részén egy hatalmas, törekvő hadvezér Maróthy János a mácsai (macsov) bán. Három csatában visszaűzte a törököt, a negyedikben maga is súlyos sebet kapott, 1403-ban pedig egyike volt azon főuraknak, akik Zsigmondot a magyar királyi trón elvesztésétől megmentették. Ezért kapta 1403. végén a gyulai várat s ehhez két év múlva elkérte a királytól a szeghalmi uradalmat, vele tehát Irázt is. 30 évig volt Iráz e hatalmas főúr kezében s akkor megint más urat kapott. Mert e nagygazdag főúrnak Maróthy Jánosnak csak egy fia és egy leány van. A gazdag leány akkoriban is kapós volt és Maróthy Anna (János leánya) kezéért nemcsak nagy viták, hanem nagy harcok is folytak. Végre is Biharmegye főispánja, Csáky Miklós, erdélyi vajda előkelő fia: Csáky Ferencz lőn a győztes. A Csákyak, mint tudjuk, abban az időben a kőrösszegi várat s annak egész Darvasig nyúló uradalmát bírták. Nagyon örvendeztek tehát, midőn Maróthy Anna férjének a kőrösszegi uradalomba beillő szeghalmi uradalmat hozományul hozta. Csáky Ferencz házasságát Maróthy Annával 4 derék fiúval áldotta meg az ég. Hálából a házaspár a váradi székesegyházban alapítványt tett, hogy a váradi káptalan tagjai az ő lelkük üdvösségéért imádkozzanak. Ez alapítvány fenntartására oda ajándékozták a szeghalmi uradalom negyedrészét. Így lőn a váradi káptalan földesúr Irázon és Csökmőn 1465. táján s az is maradt 1556-ig. Ez évben a szőrnyű pártviszályok miatt a káptalant megfosztották javaitól. Nemsokára még szőrnyűbb romlás következett. 1597-ben Biharmegye Rudolf magyar király kezére jutott. Ezért a török szultán 1598-ban Nagy-Várad ostromára küldte hadvezérét Szaturdsi Mohamed pasát török .tatár seregével együtt. Míg a török hadvezér derék seregével 1598. okt. 3. – nov. 3. közt a várat ostromolta, de be nem vehette, a vele levő tatárságot Biharmegye nyugati részének elrablására szabadította fel. Végig száguldott tehát a kegyetlen tatársereg a Sebes- Kőrös mentén. A lakosság ingóságaival elrabolta, az elfogott lakosokat rabláncra fűzte és a falvakat tövig leégette. Így pusztult el Iráz is 1598. október havában. Régi helyén nem is épült fel többé, csak romladozó kőtemploma és a falusziget határrész gyászolta sokáig. Mivel pedig nem csupán Iráz, hanem még más 9, körülötte levő falu is, nevezetesen Bölcsi, Kót, Torda, Bökény, Hat, Esz, Szöcsköd, Bozsód, Szentkirály úgy elpusztultak, hogy többé állandó lakosokat nem kaptak, a műveletlenül maradt földekre harmadfélszázadon át (1598-1850) akadálytalanul öntötte ki fölös vizét a Sebes-Kőrös s megalkotta ott a Nagy-Sárrétet. Nád, kára s más mocsári növények lepték a földeket s vadrucák, halak csíkok tanyája lőn a 10 falu határa. 1692-ben Biharmegyét visszafoglalta a töröktől I. Lipót király s elrendelte, hogy a régi földesurak visszakapják birtokait. 1694. évben tehát a váradi káőtalan visszakapta Irázt és Csökmőt, még pedig egészen, mert ennek fejében szeghalmi és bökönyi birtokáról a kincstár javára lemondott. A királyi kincstár pedig szívesen adta az egész Csökmőt és Irázt, mert hiszen akkor még Csökmő is lakatlan volt s csak 1718-ban tudott oda a káptalan lakosokat telepíteni. Iráz azonban maradt mocsaras puszta s a XVIII. században nem lévén a nádnak értéke csak halászó, csikászó helynek használták. 1770-ben egy váradon lakó Bereczky nevű halász-család bérelte a káptalantól évi 72 forintért. Nem is lehetett Irázt és Csökmő határának déli részét újra termőfölddé alakítani, míg a Sebes-Kőröst nem szabályozták. Erre1778-ban tette meg Biharmegye az első lépést a Csökmő délnyugati részén lévő ládfok-csatornának készítésével. De így a dolog roppant lassan ment. 1829-ben Irázon még csak 5 hold szántóföld volt. Teljes ármentesítést csak akkor lehetett remélni, midőn 1860. körül elhatározták, hogy a Kőrösnek Kőrösszegtől kezdve egész Szeghalomig teljesen új, egyenes medret kell készíteni. Ehhez hozzá is fogtak, de 1874-ig még csak Komádiig haladtak. 1880-ban készült el az új meder Irázon. Ezt az új medret éppen azon hátas helyen ásták ki ahol egykoron az irázi templom állott. A földmunkások ásója felszedte az irázi templom alapfalait és azokat a Kőrös gátjába hordták. Mikor így a régi Iráznak utolsó kövét is megsemmisítették, akkor kezdődött a falu földjén új élet virulni. A volt templom-helytől délnyugatra gazdasági major épült, 1887. táján vasúti állomást kapott, 1900-ban a káptalan az egész irázi birtokot házi kezelésbe vette és a gazdálkodást saját tisztével vezetteti. Mióta a káptalan irázi birtokát házilag kezeltette, többször merült fel az a gondolat, hogy a mindinkább fokozódó munkáshiány enyhítésére Irázon munkásfalut kellene telepíteni. A dolog érlelődött a kanonok urak lelkeiben, míg végre 1908. Június 15-én a Káptalant döntő lépésre bírta. E napon ugyanis a dékán-kanonok az uradalmi tisztséggel előzetesen megtárgyalván a dolgot, a következő javaslattal lépett a káptalan elé.

        „Főtisztelendő Káptalan!

Az új társadalmi alakulások közt odajutottunk, hogy újra gyakorolhatjuk az apostol parancsát: „A Káptalan minden kára nélkül falut telepíthetünk egyik birtokunkon és egyúttal egyházmegyénk egyik égető baján is segíthetünk és a szétszórtan, pásztor nélkül, templom nélkül élő szegény katolikusoknak úgyszólván lelki menedéket nyújthatunk. Kőrös-Tarján és Szeghalom, továbbá Furta és Sarkad egymástól 56-58 kilóméterre eső plébániák közt esik Káptalanunk egyik birtoka: Iráz. Körülveszik ezt Komádi, Zsadány és Okány községek. Az 1900-iki népszámlálás szerint ezek közül Komádiban 278, Okányban 112, Zsadányban 58, összesen 448 kath. lélek lakott minden kath. lelkészségtől 20-30 kilométer távolságban. Ha Irázon magyar kath. falut alapítunk és ebben kath. lelkészséget szervezünk, e szétszórt híveken is nagyot segítünk. De még irázi gazdaságunknak magának is szüksége van munkás kezekre, mert e gazdaságunk minden községtől 12-14 km távolságra esik s így munkást kapni nagyon nehéz. Ezt a bajt legcélszerűbben munkásfalu telepítése, illetőleg irázi birtokunk egy részének telkekre osztása és eladása által szüntethetjük meg. Ennélfogva tisztelettel javaslom, kérje meg a főtisztelendő Káptalan nagyméltóságú megyés püspökünket és királyunk ő Felségét, adjanak jogot nekünk arra, hogy irázi birtokunkból 100 egyenkint 4,5 k. holdból álló telket, összesen 450 holdat kiszakíthassunk és azokat 100 magyar kath. családnak eladhassunk, a templomra, iskolára és egyéb célokra szükséges 6 holdat ingyen átengedhessük, a vételár ötödét a plébánia és iskola építésére, lelkész fizetésére fordíthassuk s az alakítandó lelkészség kegyuraságát magunkra vállalhassuk.”

E javaslatot a Káptalan összes jelenlévő tagjai egyhangúlag a magyar kath. egyház és a magyar hazának ekként megmenthető munkáscsaládok iránt érzett igaz szeretettel fogadták el. Felszólalt ezután a Káptalannak akkoriban őrkanonokja, Bunyitay Vince, gagyi apát, a M. T. Akadémia tagja s kinyilvánította, hogy Káptalanunknak templomról nem szükséges gondoskodnia, mert ő neki már régi vágya egyházmegyénkben Isten dicsőségére egy templomot emelni s ezt az új faluban fogja felépíteni. Az ünnepies nyilatkozatot a Káptalan igaz meghatottsággal, örömmel és hálával fogadta. Elkészülnek ezután a felterjesztések királyunk ő Felségéhez a nm. vallás és közoktatásügyi miniszterhez és megyés püspökünkhöz. Szmrecsényi Pál nagyváradi I. sz. püspök akkoriban súlyos betegen távol hazánktól a svájci Sankt-Móric fürdőhelyen tartózkodott, de még nagylelkének egész buzgóságával fogadta és pártolta ezen új kath. magyar falu telepítésének tervezetét és áldásos életének éppen ez volt az utolsó nagy műve, hogy Káptalanunk ebbeli határozatát főpásztori hozzájárulásával jóváhagyta és azt ő Felsége elé őszinte pártolására felterjeszté. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban minden ő Felsége elé terjesztendő ügyet gondosan és részletesen megvizsgálnak s ennélfogva a Káptalannak várnia kellett. De 1909. elején mégis megkapta az örömhírt, hogy a telepítésnek a felső helyeken sincs semmi akadálya, mert Apponyi Albert akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter 151328/1908. sz. leirata szerint ő Felsége 1908. dec. 17-én a tervezett birtokeladáshoz és új falu telepítéséhez legmagasabb beleegyezését adta. Időközben már 1908. végén felmerült az az aggodalom, hogy az iráz keleti szélére tervezett falu munkásai nem fogják kellőleg szolgálni a káptalani gazdaságok érdekeit, mert az Iráztól északnyugatra a Kőrös jobbpartján eső daruszigeti gazdaságtól távol lesznek s azonkívül ott a lakosoknak a kövesútjuk is hiányozna, hogy a lakosok minden időben tudjanak közlekedni. Azért már 1909. júniusában 4 kanonok megszemlélte az irázi és daruszigeti gazdaságokat és az ő jelentésük alapján a Káptalan úgy határozott, hogy a tervezett új falut a két gazdaság közé a daruszigeti majortól délkeletre helyezteti el és Uj-iráz nevet ad neki, mert úgy is a régi, s innen nem messzire állott Iráz falut akarta feltámasztani s ez új falu is, mint a régi Iráz, a Kőrösnek jobbpartján fog állni. A Káptalan ezen határozatát a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1909. nov.13-án hagyta jóvá. Ekkor már késő volt a falu házainak építéséhez hozzáfogni s ennél fogva a telepítés egy évvel elhalasztódott. E halasztás Újiráznak nem volt kárára, mert az 1910. őszén beállott nagy esőzések megmutatták, hogy a jövendőbeli falu beltelkeit, utcáit rossz helyre tűzték ki. A másodszor kitűzött helyen ugyanis sok volt a régi zsombékokból származó kotu (tőzeg) s ez esős időben magába veszi a vizet úgy, hogy ember, állat méternyire süllyed benne. Ennél fogva 1911. január 18-án új, szakértőkből álló bizottság szállott ki a helyszínre a falu belterületének legalkalmasabb helyének kiválasztására. A Kőrös és a Nagyfok között emelkedett televény-agyagföldön, a csökmő-kóti kövesút mellett, a kóti vasúti állomáshoz közelebb levő helyet javasolta a bizottság a falu belterületéül s ezt a Káptalan is elfogadta. Hogy a falu telepítése az 1894. V. tc. telepítési törvénnyel egyező legyen, felkérte a Káptalan Biharvármegye törvényhatóságát is a tervezett falu helyének megszemlélésére. A megye közigazgatási bizottsága Fráter Barnabás alispán vezetése alatt Wellner Ödön megyei főügyészt, Varró Domokos műszaki tanácsost, Telegdi József és Markovics Károly bizottsági tagokat bízta meg a helyszíni szemle megtartásával s ez 1911. május 23-án meg is történt. A nm. földművelésügyi miniszter úr Biharmegye közigazgatási bizottságának a küldöttség jelentése alapján történt felterjesztésére a telepítési engedélyt 1912. április 18-án 9737/1912. sz. a. meg adta, de utasította a közigazgatási bizottságot, hogy vizsgálja meg, megtörténtek-e az engedély-okiratban foglalt biztonsági és közegészségügy feltételek. A fentírt bizottság 1912. június 8-án tehát újra kiszállt az immár épülő Uj-iráz faluba és mindent rendben talált. Míg a hivatalos vizsgálatok, megszemlélések folytak, a Káptalan először is a békésmegyei Endrőd község lakosait felszólította, hogy kik hajlandóak Újirázra átköltözni? Ezek közül jelentkeztek is nagyon sokan, de midőn a szerződés aláírásra került volna a sor, elkezdtek sírni, hogyan hagyják ők oda falujukat, templomukat, s visszaléptek. Erre a Káptalan Ujkígyós lakosaival lépett érintkezésbe, mert ezek is kath. magyarok. Ezek örömmel fogadták az ajánlatot és csakhamar összekerült Ujkígyósról és környékéről (Csabáról, Csanádapácáról, Medgyesbodzásról, Gerláról) a 100 család. Akadt 5-6 endrődi is, aki mégis visszakönyörögte magát a 100 közé. Ezek után megkötötték a rájok nézve lehetőleg kedvező szerződést. Mindegyik kapott 500 négyszögöl beltelket, 300 négyszögöl szőlőkertet, 1 hold legelőt és 3 hold szántóföldet. Egy holdért csak 750 K kell fizetniök, azt is 50 év alatt 5% törlesztéses kamattal róják le. A Káptalan igaz nemeslelkűséggel áldozott mindenre, amit a lakosság biztonsága és közegészségügye megkívánt. Nem csupán a plébánialakot és iskolát készítette el 37768 kor. 98 fillér költséggel, hanem, hogy a falu házait a Kőrös esetleges kiöntése ellen biztosítsa, 7000 koronába került körgáttal vétette körül, több mint 2000 koronáért 135 méter mély ártézi-kutat fúratott s a beltelkek vizeinek levezetésére 600 koronát költött, stb. Így aztán 1911. április havától kezdett Újiráz elevenedni. Egyenként költözködtek be a lakosok s egyelőre a káptalantól készítettetett ideiglenes deszkaépületben elhelyezkedve, hozzáfogtak házaik rakásához. Hogy az iskolaépület elkészült, 1911. novembertől kezdve ennek 1911. november 12-én dr. Karácsonyi János dékán kanonoktól felszentelt iskolatermében gyűltek össze istentiszteletre. – Ugyancsak november 12-én délután szentelte fel nevezett kanonok a temetőt is. Bunyitay kanonok úr, úgy is mint magyar ember, úgyis mint nemes ember állotta szavát. Sztarill Ferencz építészmesterrel elkészítette a templom tervét és hozzáfogott annak építéséhez.1912. április 28-án áldotta meg és tette le dr. Karácsonyi János dékán-konok az új egyház alapkövét s a mesterek, munkások oly serényen dolgoztak, hogy immár e napon nov. 1-én megyei püspökünk felavathatja az Isten házává. Ekként igyekezett a nagyváradi 1. sz. káptalan nem csupán a maga gazdaságai számára munkáskezeket biztosítani, hanem 100 olyan családot, mely különben talán Amerika felé vette volna útját a magyar hazának megmenteni s az ellenség dühétől lerombolt 10 templom közül legalább egyet újra felépíteni. Nincs is más hátra, mint hogy Újiráz kath. hívei az új egyházban buzgón könyörögjenek egyházuk, hazájuk, maguk kis falujuk fennmaradásáért, lelkük üdvösségéért és megemlékezzenek imádságaikban jótevőikről is…

Írta: Dr. Karácsonyi János

Megjelent a Tiszántúl c. újságban a 15-16. lapon 1912. november 1-én.